Telemedicinális ellátás
A 157/2020. (IV. 29.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet során elrendelt egyes egészségügyi
intézkedésekről alapján telemedicinális ellátásnak számítanak a következő esetek:
„2. § (1) E rendelet alkalmazásában telemedicinának minősül az a tevékenység, amelynek célja a beteg
távollétében
a) a beteg egészségi állapotának szakmai megítélése,
b) a betegségek, illetve azok kockázatának felderítése,
c) a konkrét betegség(ek) meghatározása,
d) a beteg állapotának pontosabb megítéléséhez szükséges további vizsgálatok elrendelése,
gyógykezelés elindítása,
e) az a)-d) pont szerinti kezelések eredményességének megállapítása (távkonzultáció), valamint
f) a beteg állapotának követése és diagnózis felállítása
távmonitoring eszközökkel és egyéb infokommunikációs technológiák révén hozzáférhető információk
alapján.
(2) Telemedicina keretében nyújtható különösen
a) betegirányítás távkonzultáció formájában, amely a szakorvosi távkonzultációt megalapozza,
b) a beteg tájékoztatására, beleegyezésére, valamint adatainak kezelésére vonatkozó nyilatkozatok
fogadása,
c) előszűrés távkonzultáció formájában, amelynek célja a személyes találkozáson alapuló ellátás
szükségességének és az egészségi állapot súlyosságának megítélése,
d) előzetes kapcsolatfelvétel, valamint adatgyűjtés, amely a távkonzultációt követő személyes
találkozáson alapuló ellátást gyorsabbá és hatékonyabbá teszi,
e) diagnózis, terápiás javaslat felállítása távkonzultáció keretében, illetve távmonitoring,
távdiagnosztikai eszközzel,
f) gyógyszer rendelése,
g) korábbi, személyes találkozáson alapuló ellátást követő kontroll és utógondozás,
h) távkonzílium szervezése,
i) beutaló kiállítása,
j) pszichoterápia, krízisintervenció, szülőkonzultáció, tanácsadás, szupportív pszichoterápia,
k) fizioterápia távkonzultációs eszközzel,
l) szoptatási tanácsadás,
m) védőnői gondozás és
n) telefonos, online vagy más formában megvalósított tanácsadás, konzultáció.”
intézkedésekről alapján telemedicinális ellátásnak számítanak a következő esetek:
„2. § (1) E rendelet alkalmazásában telemedicinának minősül az a tevékenység, amelynek célja a beteg
távollétében
a) a beteg egészségi állapotának szakmai megítélése,
b) a betegségek, illetve azok kockázatának felderítése,
c) a konkrét betegség(ek) meghatározása,
d) a beteg állapotának pontosabb megítéléséhez szükséges további vizsgálatok elrendelése,
gyógykezelés elindítása,
e) az a)-d) pont szerinti kezelések eredményességének megállapítása (távkonzultáció), valamint
f) a beteg állapotának követése és diagnózis felállítása
távmonitoring eszközökkel és egyéb infokommunikációs technológiák révén hozzáférhető információk
alapján.
(2) Telemedicina keretében nyújtható különösen
a) betegirányítás távkonzultáció formájában, amely a szakorvosi távkonzultációt megalapozza,
b) a beteg tájékoztatására, beleegyezésére, valamint adatainak kezelésére vonatkozó nyilatkozatok
fogadása,
c) előszűrés távkonzultáció formájában, amelynek célja a személyes találkozáson alapuló ellátás
szükségességének és az egészségi állapot súlyosságának megítélése,
d) előzetes kapcsolatfelvétel, valamint adatgyűjtés, amely a távkonzultációt követő személyes
találkozáson alapuló ellátást gyorsabbá és hatékonyabbá teszi,
e) diagnózis, terápiás javaslat felállítása távkonzultáció keretében, illetve távmonitoring,
távdiagnosztikai eszközzel,
f) gyógyszer rendelése,
g) korábbi, személyes találkozáson alapuló ellátást követő kontroll és utógondozás,
h) távkonzílium szervezése,
i) beutaló kiállítása,
j) pszichoterápia, krízisintervenció, szülőkonzultáció, tanácsadás, szupportív pszichoterápia,
k) fizioterápia távkonzultációs eszközzel,
l) szoptatási tanácsadás,
m) védőnői gondozás és
n) telefonos, online vagy más formában megvalósított tanácsadás, konzultáció.”